2016. augusztus 1., hétfő

Interjú a Clavis Irodalmi Ügynökség két tagjával, Orosz Adéllal és Molnár Zsolttal


Hazánkban is megjelentek a külföldön már évtizedek óta sikeresen működő irodalmi ügynökségek, amelyek a különböző művészeti területeken alkotók munkáját, megjelenését segítik elő. Ezen a héten a Clavis Irodalmi Ügynökség segítségével ebbe a világba tekinthetünk be.


Hogy vetődött fel egy irodalmi ügynökség létrehozásának a gondolata?
Molnár Zsolt: Hány amerikai vagy nyugat-európai filmben hallottad azt a kifejezést, hogy „irodalmi ügynökség” vagy „az ügynököm”? Amerikában, Nyugat-Európában természetes, nálunk pedig nincs. A hazai könyvkiadás átalakulóban van, az irodalom eddig sem csak szellemi termék volt, hanem árucikk is, bár a legtöbb alkotó nem szeret a munkájára így gondolni. A kezdő szerzők ismeretség és kapcsolat híján nem tudják, hova forduljanak, a gyakorlottaktól pedig olyan dolgokat vár a hazai könyvkiadás rendszere, ami nagyon megterhelő tud lenni. Több szinten benne vagyunk, látjuk, ismerjük, ezért érdekelt minket, hogy vajon Magyarországon működhet-e egy klasszikus irodalmi ügynökség.
Orosz Adél: Ha a konkrét emléket szeretnéd kérdezni, akkor Molnár Zsolt vetette fel 2014 nyarán, amikor éppen Kapolcsra autóztunk Lackfi Jánoshoz, a Kaláka Versudvarra. Azonnal rábólintottam, hogy szeretném csinálni. Egy évig csak beszélgettünk róla, aztán belevágtunk. Zsolt az ügynökség szellemi atyja és a kinevezett igazgató.

Mit jelent a „clavis” szó? Miért ezt választottátok?
Molnár Zsolt: A clavis latin szó, jelentése „kulcs”. Egy kis névadási ötletbörzét indítottunk a munkatársaink között, és végül ez volt az, ami több, közösen meghatározott szempontnak is megfelelt. Egyébként – többek között – a szóból ered a klaviatúra szó is.

Mekkora igény van ma hazánkban irodalmi ügynökségekre?
Molnár Zsolt: Nagyon örültünk neki, hogy szerzői és kiadói oldalról is pozitív a hozzáállás az ügynökség létéhez. Eddig mindenhol szívesen szántak ránk időt, amikor konzultációt kértünk, hogy felmérjük a kiadói profilt, az igényeket. A másik oldalról pedig egyre több szerző jelentkezik be hozzánk, hogy szeretné, ha mi képviselnénk. Talán az igényt fel is kell támasztani egy olyan közegben, ahol a kiadási struktúrának a szerzők meglehetősen ki vannak szolgáltatva.
Orosz Adél: Több kiadó is jelezte, hogy gyakorlatilag képtelenség a magyar irodalmat sikeresen eladni külföldön. Nem azért, mert gyenge, hanem mert a két rendszer nem passzol egymáshoz. Azt nem tudjuk ígérni, hogy mi varázsütésre megváltoztatjuk ezt, de elszántak vagyunk abban, hogy kitapossuk az utat. Reménykedünk benne, hogy pár év múlva ez is gördülékenyebb lesz.


Mekkora előnyt jelent az ügynökségek megléte a külföldön élő, alkotó művészeknek?
Molnár Zsolt: A külföldi gyakorlatban a legnagyobb előny az, hogy az ügynökség nem véletlenszerűen vagy a nagy számok törvénye alapján szórja meg a kiadókat a kéziratokkal, ahogy erről hazánkban a szerzők többsége gondolkodik. Az ügynökség igyekszik azokhoz a kiadókhoz beajánlani az adott könyvet, amelyeknek a profiljába beleillik. Az ügynök dolga, hogy „házaljon” a művel, a szerzőé meg az, hogy alkosson. Igyekszünk a legjobb szerződést kiküzdeni az íróink számára, de ugyanígy konfliktusokat is kezelünk. Az ügynökség nem csak híd a kiadók és az alkotók között, de a feszültségeket is képes csillapítani.
Orosz Adél: A külföldi gyakorlatban is benne van az, hogy két könyvmegjelenés közt „életben tartsák” a szerző ismertségét. Mi ezt a felolvasóestek és a különböző művészeti ágak izgalmas egyesítésével igyekszünk megoldani.

Milyen művészeti ágakban várjátok az érdeklődőket?
Molnár Zsolt: Előadások, bemutatók szervezésekor örömmel teremtünk kapcsolatot a különböző művészetek közt, de a konkrét ügynöki tevékenységet kizárólag az irodalomra korlátozzuk.

A hozzátok forduló íróknak segítetek a kéziratok megszerkesztésében, a megjelentetésben, sőt, könyvbemutatók, felolvasóestek megszervezésében is. Van valamilyen szempontrendszer, esetleg szűrés, amely alapján kiválasztjátok az ügyfeleiteket?
Molnár Zsolt: Amire van szakemberünk, abban támogatjuk a szerzőinket, de nem hisszük magunkat irodalomtudósoknak. Az pedig végképp veszélyes lenne, ha megpróbálnánk megjósolni, hogy mi az, ami siker lesz. Természetesen igyekszünk ismerni a trendeket, de van egy saját, kialakult ízlésvilágunk, amely alapján el tudjuk dönteni, hogy kiben látunk lehetőséget, és kinek tanácsolunk más, kevésbé „rizikós” csatornát.
Orosz Adél: Az ügynökség és a szerző kapcsolata egy bizalmi kapcsolat. Olyanokat vállalunk el, akikkel ezt elképzelhetőnek tartjuk. A konkrét szakmai megítélést a kiadókra bízzuk.


Magyarországon a kiadók próbálják meg betölteni az ügynökök szerepét és képviselni az írókat. Ez tapasztalataitok szerint mennyire működőképes?
Molnár Zsolt: Nyilván működik valamennyire, egyfajta szokásjogi alapon. Ráadásul a kialakult gazdasági viszonyok miatt a kiadókat a terjesztő cégek tulajdonolják, nem pedig fordítva. Ha ez igazán működőképes lenne, nem lenne szükség ránk.

Nemcsak kiadói, hanem jogi, adózási, marketing és PR kérdésekben is tanácsot adtok. Ahhoz, hogy a képviselet ilyen széles körét fel tudjátok vállalni, kikkel dolgoztok együtt?
Molnár Zsolt: A Clavis négy alapítója (G. Galgóczy Anikó, Molnár Zsolt, Orosz Adél, Szepesi Dóra) mind különböző területen dolgozik, a kapcsolataik nagyon szerteágazóak. Csak olyasmit vettünk fel a profilunkba, amire legalább két, közvetlenül elérhető, és kipróbált partnert fel tudunk mutatni.


Tapasztalataitok szerint a művészek mennyire vannak tisztában a jogaikkal, amikor leszerződnek egy kiadóval, színházzal, stb.? Mennyiben különbözik egy színész és egy író képviselete?
Orosz Adél: A szerzői jogra vonatkozó ismeretek a kiadók részéről stabilnak mondhatók, a szerzők részéről elég hiányosak. Az online médiák gyakran lezseren kezelik vagy figyelembe se veszik. Ezért is gyakoriak az utólagos viták.
Molnár Zsolt: Sok előadóval vagyunk baráti kapcsolatban, őket közvetlenül kérjük fel egy-egy rendezvény alkalmával. A beszélgetések alapján biztosan tudnánk mondani valamit, hogy miben hasonlít és miben különbözik a két dolog, de a valóság az, hogy mi a könyvkiadást és az irodalom területén alkotók problémáit ismerjük a legalaposabban. Ami a jogi részét illeti, az is egy szakma. Ismerni kell azt a szakmát, és ebből a szempontból lényegtelen (szinte), hogy egy szerző, egy előadó, egy építési vállalkozó vagy egy kereskedelmi vállalat szerződéseit kezeljük.

Milyen szolgáltatásokat nyújtotok a művészeknek?
Orosz Adél: Jelenleg három terület a leghangsúlyosabb: a kiadói kapcsolatteremtés, a zenés irodalmi estek és az oktatásszervezés.
Molnár Zsolt: Mivel úttörőnek számítunk, ha új, megalapozott igények merülnek fel, akkor új szolgáltatással bővítjük a palettát, és lehetséges, hogy lesz, ami érdeklődés hiányában kikopik. 

Az idei évtől a Clavis szponzorálja a Zsoldos Péter-díjat. Pályázatokat is írtok ki?
Molnár Zsolt: Bár ez a tevékenységünknek csak egy kicsi szelete, de mindenképpen fontosnak tartjuk a minőségi szórakoztató irodalom szakmai megmérettetéseit. Ennek egyik része a Zsoldos-díj, amely a hazai sci-fi kiadást öleli fel. Szeretnénk ezt az Avana (Magyar Tudományos Fantasztikus Művészetért Egyesület – szerk.) által 18 éve indított díjat ismertebbé és elismertebbé tenni.
Orosz Adél: Tervben van, hogy különböző kiadókkal közös pályázatokat írjunk ki. Erre a szépirodalom és a zsánerirodalom területén is szükség lenne.


Mit gondoltok, sikerrel jár a kezdeményezésetek, és az irodalmi ügynökségek végre itthon is szerves részei lehetnek a könyvkiadásnak?
Molnár Zsolt: Mi nem hisszük azt, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozik az eddigi gyakorlat, de hiszünk benne, hogy a változás folyamatos, és hogy mi ennek az átalakulásnak aktív részesei leszünk.
Orosz Adél: Elképesztően lendületes, intelligens és inspiráló csapat jött össze, akikkel öröm együtt dolgozni. Nagyon bízunk benne, hogy jó pár szerző indulásához vagy sikeréhez hozzá tudunk járulni. Köszönjük a beszélgetést!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése