2017. október 27., péntek

A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb - könyvajánló


Fredrik Backman kisregénye az egyik legcsodálatosabb történet, amit az utóbbi időben olvastam. (A többi pedig Az ember, akit Ove-nak hívnak, valamint A nagymamám azt üzeni, bocs, amelyek szintén Backman művei, és ezek is igazi kedvesen szomorkás, szívet melengető olvasmányok. 😊) A kötetben egy idős férfit ismerhetünk meg, akinek azzal kell szembesülnie, hogy az emlékei lassan szétgurulnak, és ezért a világa minden nap egyre kisebb és kisebb lesz.

Nagyapó azonban nem marad egyedül ebben a szűkülő térben. Noah, imádott unokája ott van vele, hogy hallgassa őt és emlékezzen helyette; valamint a fia, Ted is segít az ápolásában.

Ez a néhány oldal az élet története: amikor a halál közeledtével, egy betegség felbukkanásával a legfontosabb dolgokat veszíti el Nagyapó, amelyeket születésétől kezdve gyűjtögetett – az emlékeit. Az író igazán megrázóan adja át annak az élményét, hogy valaki így veszíti el önmaga kicsi darabkáit, és ráadásul tudatában is van annak, hogy elveszít valamit, még ha sokszor azt sem tudja, mi az. Mégis egy szép gondolatokkal és érzésekkel teli regény, mert Nagyapónak ezt nem kell egyedül átélnie, és bár a fiának és az unokájának is nehéz, igazi türelemmel és szeretettel viselik gondját neki. 


Nem kérdés, hogy ezt a regényt mindenkinek ajánlom, mert olyasmivel foglalkozik csodálatos képekkel és tanulságosan, melynek előbb-utóbb, ha nem is pontosan ilyen formában, de mindannyian részesei leszünk.
 
(Josephine Wall)
-S.Melinda-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése