Ha szeretnénk varázslatot csempészni az életünkbe egy hideg,
decemberi estén, ha újra át akarjuk élni a Harry Potter filmek hangulatát,
akkor mindenképpen meg kell néznünk az idén novemberben mozikba került Legendás állatok és megfigyelésük című
filmet.
A hangulat adott, hisz a varázsvilág ugyanolyan varázslatos, mint
egykor volt, csak egy kicsit még régebbre térünk vissza, pontosan hetven évvel a
Harry Potter történetek elé. Ugyanakkor a film nem a könyvsorozat előzménye,
hanem a varázsvilág egy további, azaz régebbi szegletének bemutatása, és inkább
szól felnőtteknek, mint gyerekeknek. A történet New Yorkban játszódik, a
főszereplő pedig Göthe Salmander, aki a Legendás állatok és megfigyelésük című
könyvet írta, amiből Harry-ék is tanultak.
A filmet David Yates rendezte, aki a legutolsó négy HP
filmet is. A főszerepet játszó Eddie Redmayne-re pedig J.K. Rowling egyenesen
ráírta Göthe Salmander karakterét – valószínűleg ezért is illik rá annyira a
szerep.
A filmben Göthe New Yorkba érkezik egy bőröndnyi
varázsállattal, amik az Egyesült Állatokban tiltva vannak. Persze, hogy ne
legyen olyan egyszerű a dolga, a bőröndjét összecseréli egy magnix-éval (a
britek muglinak nevezik), és ennek következménye, hogy néhány állat kiszökik. A
magnix Kowalski Göthe mellett áll és segít neki, azonban egy boszorkány, egy
volt auror hátráltatja ezt a szándékukat. És itt kezdődnek a további galibák,
amiket inkább nem lőnék le.
Amellett, hogy dicsérem a történetet, meg kell említenem
néhány negatívumát is – amit én annak gondolok. Nos, bár a történet címe az,
hogy Legendás állatok és megfigyelésük, mégsincs túl sok belőlük, és az a
kevés, ami van, sem kap túl sok szerepet. Az Obskúrusnak jutott a fő szerep.
Ezen kívül vannak benne olyan bakik, amelyek amellett, hogy nem figyeltem, nem
kerestem őket a filmben, annyira a szemem elé kerültek, hogy nem tudok elmenni
mellettük szó nélkül. Anélkül, hogy spoilereznék, ezeket sem tudom nagyon
leírni, de hogy csak egyet említsek, a felejtés varázslat például elég érdekes
és felvet néhány logikai kérdést. És véleményem szerint a végén a bonyodalmat
is túlságosan gyorsan lerendezték.
De összességében nézve mindenképpen ajánlom, mert nagyon jó film, hangulatában pedig hiánypótló a Harry Potter filmek óta. Varázslat, izgalom, veszély, Új Salem, Obskúrus, vicces
és érdekes varázslények (közülük is kiemelném az orrontó furkászt 🙂),
rengeteg nagyszerű színész.
A varázslatos hangulatú filmeket mi a számunkra
legvarázslatosabb moziban szoktuk megnézni: a Corvin Filmpalotában. Most is ott
varázsolódtunk el, ám azt már később vettük észre, hogy a mozi kávézójában
kapható vajsör, így nem volt
lehetőségünk kipróbálni, pedig emellé a film mellé tökéletesen illett volna. Ha
valaki esetleg megkóstolta, várjuk a beszámolót! 🙂
–Adry –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése