2016. augusztus 12., péntek

Madarak a hurokban - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 1-2 ajánló


Egyre inkább úgy látom, hogy a YA irodalom korszakát éljük, így az ebben a műfajban alkotóknak igencsak oda kell figyelniük, mi jön ki a billentyűzet alól, ha valami igazán jót és különlegeset (=a mai történet kulcsszava) akarnak alkotni. Ransom Riggsnek félig sikerült elvarázsolnia, másrészt elaltatnia, legfőképp a harmadik rész iránti érdeklődésemet…


Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
A történetről röviden: Jacob Portman imádja nagyapja izgalmas, szörnyekről és különleges gyermekekről szóló történeteit, melyekről az öreg azt állítja, mind igazak. A nagypapa tragikus körülmények között meghal, és Jacob úgy dönt, utánajár a múltjának. Nem árulok el nagy titkot, hogy Jacob végül megtalálja Vándorsólyom kisasszonyt és különleges gyermekeit.
Nekem nagyon tetszett, ahogy szépen lassan feltárult az ymbryne-k világa. Az ymbryne-k olyan emberek, akik madárrá tudnak változni (lásd Vándorsólyom kisasszony) és időhurkokat létrehozni, melyben egy bizonyos, rövid időszak ismétlődik, ezáltal a benne élő különlegesek nem öregednek. A világ bemutatása, lassú kibontakozása szerintem zseniális volt, és ami igazán nagyot dobott az egészen: a fényképek. Ransom Riggs gyűjti a régi fotókat, és remek ötlet volt tőle, hogy ezekkel illusztrálja a regényét. :)

Szóval, a világ érdekes, a körítés is jó. A karakterek közül leginkább Jacobot ismerhetjük meg, az ő alakja a leginkább kidolgozott. Igaz, az elején jóval idősebbnek éreztem őt a koránál.
Az első részben kicsit sok volt a szereplő, legalábbis abból a szempontból, hogy néha nem tudtam a nevekhez a hozzájuk tartozó képességet is társítani. :) Ez néha megakasztott az olvasásban. Pedig egyébként érdekes képességek mutatkoztak meg: láthatalanság, túlzott fizikai erő, az egyik fiúnak méhek éltek a gyomrában stb. A legfontosabb közülük Emma, a tűzgyújtó lány, akibe Jacob szerelmes lesz. Ennek ellenére Emma karaktere szerintem nem lett egységes egész.

A regény első fele nagyon érdekes és izgalmas volt – amíg mindent meg nem tudtunk erről a világról. (És most egy kis spoiler!)  Aztán jöttek az üresek meg a lidércek és egy „unalmas”, megszokott harcról olvashatunk, amiben ezek a csúnya szörnyek meg akarják ölni a különlegeseket és még az ymbryne-jüket is elrabolják. (Spoiler vége).

Üresek városa:
Történet (ha még nem olvastad az első részt, ezt most inkább hagyd ki :)):
Kicsi hőseink megmentik ugyan Vándorsólyom kisasszonyt, ám az nem tud visszaváltozni, így a biztonságos huroknak is vége. Ezért a gyerekek elindulnak, hogy gyógyírt találjanak a bajára. És… hát ezután mennek, és keresik a gyógyírt, amit végül meg is találnak. Igazából a történtetről mást nem is lehet mondani: nekem az egész második rész erőltetettnek tűnt. Történt itt minden, de mintha csak azért lenne mindez, hogy növekedjen a karakterszám, és végre eljussunk ahhoz, hogy kiderüljön, ami mindaddig is elég gyanús volt, na meg valami új Jacob képességével kapcsolatban.

Ebben a részben jobban kibontakoznak a karakterek, csak Emma marad meg minden konkrétság nélkül, és kizárólag abban történt változás, hogy egyre ellenszenvesebb lett… Vándorsólyom kisasszony rendhagyó állapota miatt Emmát választották vezetőjüknek a gyerekek, de hogy miért, az számomra nem egészen lett egyértelmű. Kicsit együgyűnek is tűnnek, amikor döntéshelyzetben arra jutnak, hogy majd Emma választ, ők pedig jó birka módjára követik őt.  

A könyvet minél hamarabb ki akartam olvasni, de csak azért, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Nem feltétlenül a regény hibája, de nekem a történet csak céltalan, lapokat kitöltő bolyongásnak tűnt, néha-néha időtöltésnek pedig felbukkant egy-egy szereplő, hogy aztán hamar ki is lépjenek a történetből.  

Bizonyos helyzetek, amelyek egyébként más történetben működnek, itt elég nevetségesnek hatottak. Például hogy a főszereplő rájön, kommunikálni  tud olyan nyelven, amiről addig tudomása sem volt, és egyetlen rövidke mondattal megállít egy támadásra készülő szörnyet. 

A második rész végére már bizonyossá vált, hogy nem áll szándékomban elolvasni a folytatást, legalábbis egyelőre biztosan nem. Vándorsólyom kisasszony elzárt világa és a különlegesek érdekesnek tűntek az elején, ám végül számomra kissé ellaposodott a történet, amin a második rész rendezetlensége csak rontott. Régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, így kicsit sajnáltam, hogy végül nem tudta fenntartani az érdeklődésemet. Ám a negatív élmények ellenére mégis csak ajánlani tudom ezt a regényt a fantasy YA kedvelőknek – az első részt legalábbis biztosan :) – , mert e történetnek megvan a maga különlegessége, ami miatt viszont vétek lenne kihagyni. :)


-S.Melinda-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése