2016. július 14., csütörtök

Kuflik, legók, Jakabok és az Imikém – interjú Dániel Andrással


Kicsibácsiék, a kuflik és Darth Vader kelnek életre Dániel András író-illusztrátor mesekönyveiben, ahol átlagos szereplőkből hősök, az illusztrációkból pedig rejtvények válnak. Interjúnkból kiderül, hogy mivel jár egy növényhatározó elfogyasztása, és ki András kedvenc kuflija. :) 


Író és illusztrátor is vagy. Mennyiben befolyásolja egyik szakmád a másikat?
Az író képeskönyv ötletekkel látja el az illusztrátort, utóbbi pedig szívesen illusztrálja az író könyveit. Jól megvannak együtt. Szerencsésnek tartom, hogy mind a kettővel foglalkozhatom, mert izgat, hogyan tud szöveg és kép egyenrangú eszköz lenni egy történet alakításában.

Van, hogy a rajzok hatására változik a szöveg? Vagy fordítva: a szöveg miatt módosítasz az illusztrációkon?
Ha képeskönyvhöz írok szöveget, írás közben már előre gondolkozom a rajzokon – ilyenkor egy hirtelen jött képi ötlet befolyással lehet a szövegre, a történet alakulására. Az utóbbira, tehát hogy a szöveg módosítaná a képet, kevéssé van példa, már csak azért is, mert mindig akkor kezdek rajzolni, amikor a szöveg már teljesen készen van.

Pikler Éva illusztrálta  a ,,Smorc Angéla nem akar legóba lépni” c. könyvedet. Milyen érzés volt, hogy a ,,hóhért akasztották”?  :)
Azt a történetet direkt Évának írtam, tehát ha akasztás, akkor ez önakasztás volt... Nem mondom, hogy nem volt szokatlan a helyzet, de a végeredménnyel nagyon is elégedett vagyok. Persze fura volt, hiszen a szöveg írása közben elég pontosan láttam magam előtt a szereplőket – ő meg természetesen teljesen másnak képzelte őket. De ez egy ilyen játék. Nagyon remélem, máskor is játszunk még ilyet! Arra feltétlenül jó volt, hogy illusztrátorként jobban bele tudjam élni magam egy (rajzolással nem foglalkozó) szerző helyzetébe.



Az Andersen-díjas Annie M. G. Schmidt ,,Viplala” c. mesekönyve Magyarországon a Te illusztrációiddal jelent meg. Ilyen esetekben hogy zajlik a munkafolyamat? A külföldi kiadóval egyeztetsz? Kapsz szempontokat, amiket figyelembe kell venned?
Én a Pagonnyal, a magyar kiadóval voltam kapcsolatban, ők fogadták el a figuraterveket, a borítót... Hogy ők egyeztettek-e a holland kiadóval, azt nem tudom. Teljesen szabad kezet kaptam, legfeljebb apróbb kéréseik voltak a figurák karakterét illetően.

Nem kedveled a sorozatok írását, mert rutinszerűvé válhat. Ennek ellenére a ,,Kuflik” már a negyedik résznél tartanak, és még nincs vége. :) Hogy küszöbölöd ki, hogy ne rutinból írd a folytatásokat?
Valóban van bennem bizalmatlanság a sorozatokkal kapcsolatban. Elsősorban azért, mert időnként nagyon rá tudok unni saját magamra. Ezt, ha lehet, próbálom elkerülni... Másrészt attól a helyzettől is tartok, hogy megszoknak valamilyennek, és attól kezdve csakis ezt a valamilyenséget várják el tőlem. Vagyis félek egyfajta skatulyától. Az ember, aki mindig vicceseket rajzol – vagy ilyesmi... Ezt talán az állandó változással lehet legjobban elkerülni, a kisérletezéssel, az új utak keresésével. Ha sosem kiszámítható, mit csinálsz legközelebb. Egy sorozat viszont könnyen kiszámíthatóvá válhat, még akkor is, ha vannak benne meglepetések. Úgy alakult, hogy ebbe a kufli sorozatba mégis belebonyolódtam, úgyhogy most egy darabig életem egy részét az elhagyatott réten fogom tölteni... Szerencsére a kuflik világa nagyon is rugalmas (ahogy ők maguk is), sok minden belefér. A rét, ahol élnek, végtére is egy üres tér, amelyet bármivel benépesíthetünk, ahol bármi, de tényleg bármi megtörténhet. Ilyen helyen könnyű elkerülni a rutinos megoldásokat. Bízom benne, hogy sikerül! A kuflik mindenesetre támogatásukról biztosítottak!

Honnan jött a mesében felbukkanó különböző növények: vadmarcipán, vadkavics, vadradír ötlete? :)
Lassan egy külön lexikont lehetne összeállítani az elhagyatott rét flórájáról és faunájáról... Ezek a mindenféle furcsa növények meg lények írás közben jutnak az eszembe, sokszor abban a ritmusban, ahogy a mondatot írom. Kiskoromban szerettem könyveket enni, és egyszer, amikor a szüleim rövid időre magamra hagytak a lakásban, én egymás után magamba tömtem a Kis Növényhatározót és a Szürrealizmus enciklopédiáját. Rosszul is lettem, próbáltak meghánytatni, meg minden, de hiába. Azóta van ez...



A ,,kuflikbol" hamarosan rajzfilmsorozat készül. Te részt veszel a figurák megrajzolásában?
Nem, hogy hamarosan, hanem már javában készül is! A sorozat a kuflikról szóló könyvekre épül. Folyamatosan írom és rajzolom az új történeteket, aztán az én rajzaim alapján készülnek a storyboardok. A rajzolókkal minden fontos dologban egyeztetünk. Ha úgy adódik, hogy szükség van a filmhez olyan figurákra, amelyek a könyvben nem szerepelnek, akkor szólnak nekem. Általában elmondhatom, hogy nagyon jó együtt dolgozni a KEDD stúdió csapatával. Nagyon tehetséges és lelkes emberek készítik a sorozatot – tele vannak elképesztő ötletekkel! Néha még engem is meglepnek az agyszüleményeikkel...

A ,,Mit keresett Jakab az ágy alatt?" című könyvedben magázod az olvasókat, sőt, a narrátor ki is szól hozzájuk. Mindez egy nagyon érdekes hangulatot ad a mesének. Mik a visszajelzések, hogy tetszik a gyerekeknek?
Azért döntöttem a magázósdi mellett, hogy olyan legyek a könyvben, mint egy konferanszié, vagy egy idegenvezető, aki oldalról oldalra kalauzolja az olvasókat, végig a könyvön. Meg persze a furcsasága miatt is választottam ezt a formát, hiszen általában így nem szokás gyerekkönyvekben beszélni. Ahogy nézem, a gyerekek veszik az adást, őket egyáltalán nem zavarja ez. Jellemző módon némely szülőket meg pont, hogy igen – újabb bizonyítéka annak, hogy a szülőknek olykor sokkal szerényebb a humorérzéke, mint a gyerekeiknek.

Jakab alakja mennyit változott az írás során?
Nem nagyon változott. Ha csak annyiban nem, hogy a történet végére sötétben félő kisfiúból sötétben-már-cseppet-sem-félő kisfiúvá válik. Ebben a könyvben elsősorban nem a főhős személyiségén, hanem a fura kalandokon meg képi vicceken van a hangsúly. Komoly jellemfejlődésről nem beszélhetünk Jakab kapcsán. Őt egy afféle átlagos kisfiúnak képzeltem el. Már amennyiben léteznek átlagos kisfiúk... Ha jobban belegondolok, azt hiszem ilyenek nincsenek is!

(Dániel András rajza az OAF-nek :) )

Az illusztrációidban elrejtettél rejtvényeket, illetve kultikus figurák (pl. Darth Vader) alakjait. Ezeket a gyerekeknek vagy inkább a szüleiknek készítetted? :)
A rejtvényeket elsősorban gyerekeknek. A Mit keresett Jakab az ágy alatt? (és mi történt ott vele?) című képeskönyvem sok más nagyszabású ambíciója mellett a foglalkoztató könyvek paródiája is szeretett volna lenni. A rejtvények hol szándékoltan egyszerűek, hol direkt túlbonyolítottak, nem is beszélve azokról, amelyeknek nincs is igazi megoldásuk. Viccelődés az egész, ahogy a mindenfelé elrejtett kis izék is – köztük Darth Vader meg a többiek. Úgy hevernek ezek a képeken, mint gyerekszoba padlóján a szétdobált játékok. A felnőtt vagy belelép, aztán szitkozódva továbbugrál fél lábon, vagy örömmel veszi fel a földről, mert neki is volt ilyen gyerekkorában. Azt szeretném, hogy a könyveimen a felnőttek is szórakozhassanak. Szülőként jól tudom, milyen álmosító dolog egy unalmas képeskönyvet nézegetni a gyerekkel....

,,Jakab” 2014-ben megkapta ,,Az év legeredetibb könyve” címét, míg a ,,Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)” Szép Magyar Könyv-díjas lett. Mit jelent számodra a szakmai elismerés?
A szakmai elismerés természetesen jól esik az embernek, hogy aztán a következő könyvénél ismét olyan kétkedő meg bizonytalan legyen, mintha még soha nem írt vagy rajzolt volna egyet sem. Attól tartok, izmos, szépen fejlett önértékelési zavaromat semmiféle díj nem tudná leszkanderozni. Adott esetben akár már egy díjátadó másnapján simán tudom tehetségtelen balfácánnak érezni magam....



Honnan jön a szereplőid neveinek (Zödön, Pofánka, Bélabá, Fityirc, Titusz, Imikém, stb.) ötlete?
Ahonnan a fura növénynevek. Gyanús, hogy egy utónévkönyvet is megehettem zsenge gyermekkoromban... Na jó, szóval a kuflik neveit akkor találtam ki, amikor már készen voltak a figuratervek. Nézegettem a rajzokat, és próbálgattam hozzájuk mindenféle neveket. Elég sok változatot elvetettem, mire meglett a hét végleges név. Ez mindig másképpen van. Hol egyből eszembe jut egy név, hol dolgozni kell vele, hogy megtaláljam a megfelelőt.

Ki a kedvenc szereplőd?
Egy szülő nem mondhatja egyik gyerekéről sem, hogy az a kedvence. Még ha esetleg volna is ilyen...  De ha most egészen biztos, hogy nem hallanak a kuflik, akkor nagyon halkan Fityircet mondanám. Az ő kissé szorongó, ám szarkasztikus karaktere közel áll a szívemhez.

A könyveidnek nem mindennapi címeket adsz. Honnan jön az ötlet az elnevezésekhez?
Szeretem, ha egy gyerekkönyvnek különös vagy vicces címe van. Már csak azért is, mert jó játék kitalálni ilyeneket! A megelégedettség ritka érzésével tölt el, amikor egy különösen lehetetlen címet kinyomtatva látok egy könyvem borítóján! A cím többnyire már a könyv megírása közben eszembe jut. De erre sincsen szabály, hogy is lehetne! A Smorc Angéla nem akar legóba lépni címe például már a történet ötletével együtt megszületett, míg a Könyv, amibe bement egy óriás esetében meglehetősen próbára tettem a kiadó türelmét, mire kitaláltam a megfelelő címet.




Magazinok címlapját, plakátokat is terveztél. Nem hiányzik?
Nem hagytam fel teljesen a tervező grafikai munkákkal, úgyhogy még nem érzek ezzel kapcsolatban leküzdhetetlen nosztalgiát. Ami a sajtót illeti, valóban sokat dolgoztam újságoknak, de úgy gondolom, időben hagytam el (némi külső rásegítéssel) ezt a területet. Elnézve a magyar sajtó állapotát, nem nagyon bánom, hogy más területekre tévedtem. Az egyik ezek közül az infografika műfaja, amit két kollégámmal együtt művelünk - ilyen munkáim azért még fel-felbukkannak újságok oldalain.

Mikor fogsz újra festeni?
Ez bármikor megtörténhet. Most az írás fontosabb helyen van az életemben, valószínűleg ott is marad, de vannak ötleteim, amiket szeretnék megfesteni, megrajzolni. Hiányzik ez a fajta munka, remélem sikerül ennek is időt varázsolni az életemben. Addig is izgatottan olvasom az ember klónozás legújabb eredményeiről szóló tudományos híreket...

Kicsibácsi és Kicsinéni a Pagony Cafe bögréin is megtalálhatók. Nem panaszkodtak még, hogy tea- és kávéfoltosak lettek?  :)

Szerintem Kicsibácsi meg Kicsinéni, nem is beszélve Imikémről, a felhúzhatós bádognyúlról nagyon élvezik ezt! A kávé- meg teafoltokat már a rajzasztalomon volt idejük megszokni. Ezen a végtelenül rendetlen helyen állandó a kiboruló-bögre veszély!

(forrás: Pozsonyi Pagony)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése