Kalandozások Zúzmaragyarmaton és Datolyaparton - interjú Kálmán Anna illusztrátorral

Építészetet és pszichológiát is tanultál, de végül az illusztrálásnál kötöttél ki. Te készítetted – többek között - Berg Judit ,,Rumini” sorozatának rajzait. Melyik a kedvenc köteted? Melyik szereplő megrajzolása jelentette a legnagyobb kihívást?

© Szöllősi Mátyás 

Nagyon szeretem a ,,Galléros Fecó naplóját” és a ,,Rumini a Fényvizeken” című részt is, de az idei könyv, a ,,Rumini kapitány” lett azt hiszem, a legszebb eddig. Van benne egy szereplő, akit annyira nehezen tudtam megragadni, hogy nem is jutottam el kész karakterig, és róla nem került végül rajz a könyvbe. A neve Kavicsovics Aladár, egy valaha szebb napokat látott, öregedő térképárus. Akit nehezen, de végül azért sikerült megrajzolnom, Molyra volt a Rumini Ferrit-szigeten című részből.

Mennyiben változott a technikád 2006 óta, amikor az első Rumini könyv megjelent?

Máshogy kezelem a felületeket, és a részletes, kidolgozott stílus mellett, amit azokban a kötetekben használok, amelyekben Rumini a főszereplő, menet közben kialakult egy firka-jellegű, könnyedebb megközelítés is, ami például a ,,Galléros Fecó naplójában” vagy a ,,Rumini a Fényvizekenben” jelenik meg.

Mennyi idő megrajzolni például egy Rumini könyvet? Hány vázlatot készítesz?

Általában négy hónap alatt készülök el egy teljes kötet rajzaival. A ,,Rumini kapitánynál” ez négy hónap folyamatos munkát jelentett, kezdetben napi 8-10, a felétől már inkább 12-16 órában, nagyjából tíz nap pihenővel. A régebbi kötetek illusztrálásához is körülbelül ugyanennyi idő kellett, és az utolsó előttinél a tempó is azonos volt. Korábban nem tudtam folyamatosan tartani ezt a menetrendet, olyankor kicsúsztam a határidőből. Nagyon kevés vázlatot rajzolok, leggyakrabban az elkezdett rajzokat be is fejezem, és azok kerülnek a könyvekbe. Az idei Ruminihez azt hiszem, hármat vagy négyet csináltam.

Gondoltad volna 10 évvel ezelőtt, hogy a Ruminiből nem csak egy mesekönyv, hanem egy egész sorozat, sőt, színdarab, játszótér, társasjáték és még játék (horgolt Rumini) is lesz?

Sőt, most már gyerekekre tervezett és szabott ruminis táskák is vannak. Nem, az elején egyáltalán nem gondoltam, hogy mostanra a könyveken kívül rengeteg minden juthat még a gyerekek eszébe, ha Ruminire gondolnak. Ez azért volt szerintem, mert egy darabig nem érzékeltem, hogy mennyire népszerűvé kezd válni a sorozat, és nem gondolkoztam azon, hogy tíz évvel később mi minden lesz majd, ami a Ruminiből fejlődik tovább.

Illusztráció a Rumini füzetekhez, 2013

                                                                

Hogy kezdtél bele a Rumini játszótéren lévő képek elkészítésébe? Mi volt az alapkoncepció? Milyen technikával véditek a képeket az időjárás viszontagságai ellen?

Az alapkoncepció az volt, hogy a játszótér Rumini világának minél több darabját mutassa meg. Ennek alapján választotta ki Berg Judit az első kerületi önkormányzat munkatársaival a játékokat. A játékokat szállító cég képviselőjével megbeszéltük, hogy ez pontosan milyen elemeket fog jelenteni, és elkértem az illusztrálandó felületeik pontos rajzait, amelyekből A4-es méretű sablonokat gyártottam magamnak. Erre amiatt volt szükség, mert A4-es szkennerem van, és szeretem én szkennelni a munkáimat. Összeszámoltam, hogy melyikből hány darabra lesz szükség, és ennek alapján próbáltam megtervezni, hogy milyen sorrendben fessem a képeket. Amikor kész voltak, nagyon nagy felbontásban beszkenneltem őket, és egy fantasztikus nyomdában valós méretű matricákat nyomtattak belőlük. Ezeket ragasztották fel a játékok elemeire. Arra törekedtünk hogy lehetőleg minél több elemnek, ha lehet, minden látható oldalát borítsuk be képpel.

A matricákat UV fényt álló fólia fedi, ami elvileg tényleg megóvja őket nemcsak az esőtől-párától, hanem a fakulástól is. A folyamatos mászás miatti felpöndörödéstől pedig úgy sikerült megvédeni a képeket, hogy mindegyiket éppen csak egy kicsivel kisebbre nyomtattuk, hogy a rajtuk mászó gyerekek cipői ne kezdhessék el lefejteni őket.

Dedikálás Berg Judittal (© Szöllősi Mátyás)

Nemrég ünnepeltétek a legújabb Ruminikötet, a ,,Rumini kapitány” megjelenését a Pagonyfeszten. Mekkora feltöltődést jelent egy ilyen esemény, amikor találkozhatsz a meséket olvasó gyerekekkel?

Nagyon jó érzés olyan gyerekekkel találkozni, akik szeretik a Ruminit, a szereplőket, ragaszkodnak hozzájuk, és látni rajtuk, hogy iszonyúan várják, hogy végre beleolvashassanak az új könyvbe. Ennek a részese lenni, tudni, hogy az én munkám is hozzájárul ahhoz az élményhez, amit a sorozat jelent a számukra, nagyon megtisztelő és nagy felelősség. Arról nem beszélve, hogy néha órákon át kell sorban állni a dedikálásokon, ami pedig végképp óriási dolog szerintem. Nagyon örülök, hogy örömet szereznek a rajzaim, és szerencsésnek érzem magam, hogy én illusztrálom a Ruminit. Amit sajnálok, hogy ezeken az eseményeken borzasztó kevés idő jut arra, hogy pár szót beszélgessünk a gyerekekkel. Az is előfordul, hogy eljönnek olyanok, akikkel korábban már találkoztam, és hirtelen nem ismerem fel őket, ami biztos rosszul esik nekik. Néha a gyerekek hoznak nekünk rajzot vagy fényképet, és idén már két kislány is mondta, hogy író és illusztrátor lesz. Ezek a dolgok nagyon sokat jelentenek nekem, és hálás vagyok érte, hogy megosztják őket velem.

A Ruminit grafittal rajzoltad, Vitkolczi Ildikó ,,Walter, a falra festett sárkány” c. könyvének illusztrálásánál már más technikát használtál. Miért akril lett?

Az a mesekönyv a Noran Könyvesház gyerekeknek szóló sorozatának az egyik része volt. Abban a sorozatban a kiadó koncepciója szerint minden könyv színes, emiatt lett színes A falra festett sárkány is. Az akrilt pedig azért választottam, mert úgy éreztem, hogy az fog a legjobban illeni Vitkolczi Ildikó meséihez és főleg Walterhez, a főszereplő sárkányhoz.

Illusztrációk "A táltos kecske" c.
műhöz

Illusztráltad Benedek Elek ,,A táltos kecske” c. könyvét is. Benedek Elek összegyűjtött meséiből már számos kiadvány megjelent. Milyen érzés egy legendás mesélő könyvét illusztrálni?

Fantasztikus volt elmerülni a népmesékben, nagyon szerettem azokat a képeket rajzolni és festeni. Óriási megtiszteltetésnek éreztem, hogy a kiadó rám bízta azt a munkát. Volt egy formai megkötés, hogy minden mese egy-egy iniciáléval kezdődjön. Kutattam eredeti magyar motívumok után néprajzi lexikonokban és az interneten, és sikerült megtalálnom egy valószínűleg az 1930-as vagy ’40-es években kiadott népiskolai motívumgyűjteményt. Ez egy nagyon gondosan és átláthatóan rendszerezett formagyűjtemény, ami rengeteget segített az iniciálék elkészítésében.

Illusztrációk "A táltos kecske" c. 
műhöz

Illusztrációk "A táltos kecske" c. 
műhöz

Hogy kezdesz bele egy könyv illusztrálásába? Elolvasod az egész mesét és utána készítesz vázlatokat, vagy folyamatosan készülnek a rajzok?

Az a legjobb, ha elolvasom az egészet mielőtt hozzálátok a képekhez. Így alakulhat ki a legpontosabb képem a szereplők kapcsolatairól, az események sorrendjéről és súlyáról, amit mind tudnom kell ahhoz, hogy jól válasszam ki, melyik jelenetet és hogyan rajzoljam meg. Ki szoktam írni magamnak, hogy egy-egy esemény előzménye melyik fejezetben van, vagy összegyűjtöm valamelyik szereplő a teljes szövegben elszórtan felbukkanó jellemzőit. Néha viszont felborul ez a fegyelmezett előkészítés, és akkor egyszerre haladok az olvasással és a rajzokkal. Ilyenkor előfordulhat, hogy az egész történet szempontjából visszatekintve fontosabb jelenetet is választhattam volna, vagy esetleg kihagyhatok valamilyen konkrét jellegzetességet egy szereplőről, ami a történetben csak később derül ki.

Mekkora szabad kezet kapsz a kiadóktól? Egyeztetsz az írókkal?

Borzasztó szerencsés vagyok, mert eddig egyetlen munkámban sem próbálta senki diktálni, mi milyen legyen. Amikor ilyesmi felmerült, azokat a megbízásokat végül nem vállaltam el. Abszolút arra van szükségem, hogy szabadon fogalmazhassam meg magamnak a benyomásaimat és legalább első nekifutásra kialakíthassam, hogy hogyan látok egy-egy szereplőt vagy környezetet. A Rumini esetében például tartanom kell magam bizonyos mennyiségi és szerkezeti szabályokhoz, hogy minden fejezetben legyen legalább két rajz, egy kisebb és egy nagyobb, és a képek egyenletesen helyezkedjenek el a szövegben. Ne legyenek aránytalanul hosszú szövegrészek illusztráció nélkül, és ne torlódjon föl pár szorosan egymás után. Ezeken a szempontokon kívül még a folyamat elején megkérdezem Berg Juditot, hogy van-e olyan jelenet vagy szereplő, amelyet vagy akit mindenképpen látni szeretne a könyvben. Hogyha valami végül nagyon nem olyanra sikerül mégsem, ahogy ő képzelte, szól, és módosítok rajta. Ez eddig azt hiszem, kétszer vagy háromszor fordult elő. A borítót mindig egyeztetem az íróval és a kiadóval is. Megbeszéljük az ötleteinket, és azt választjuk, amelyikkel mindenki egyetért. Én azt szeretem a legjobban, ha a könyvet egy egységes kép borítja. Ez nem mindig kivitelezhető, de idén például sikerült. Mindezeknek a figyelembe vétele mellett én dönthetem el, hogy melyik jelenethez rajzolok, illetve hogy ki milyen legyen, nincs szoros kontroll alatt a munkám.

Illusztráció a Rumini kapitány c. kötethez, 2016

Vannak kedvenc grafikusaid, illusztrátoraid?

Két illusztrátor van, akiknek a munkáját már felnőtt fejjel fedeztem fel, Nicoletta Ceccoli és Quentin Gréban. Igyekeztem minden általuk illusztrált könyvet megvenni, itt vannak körülöttem a könyvespolcon. Nagyon szeretem a munkáikat. Aki miatt pedig azt hiszem, rajzolni kezdtem, vagy elkezdtem arra vágyni, hogy egyszer én is úgy rajzolhassak, mint ő, az Raymond Briggs. Még nagyon kicsi koromban láttam a ,,Hóember” című rajzfilmet, amit ő rajzolt. Csak zene és képek vannak benne.

 

A képeidből kiállítás nyílt Budapesten (Bartók B. út 5.). Milyen szempontok alapján választottátok ki a rajzokat?

Azt megbeszéltük előre, hogy nagyjából 30 kép fog elférni, nyomatokat állítunk ki, hogy legyen a kiállított képek között színes és fekete-fehér is, és hogy legyenek régebbiek is a legújabbak mellett. Így lett összesen 31 kép, majdnem minden kötetből. Aminek pedig külön nagyon örültem, hogy van egy köztük, aminek az eredetijét még 2011-ben festettem egy Csenge nevű kislány megrendelésére, aki most kölcsönadta nekem, hogy beszkenneltethessem. A 31 képen 50 illusztráció van, azok, amiket a legjobban szeretek.

Min dolgozol most?

Egy hónappal ezelőtt adtam le körülbelül a ,,Rumini kapitány” utolsó rajzát, és egyelőre nem kezdtem még új munkába. Igyekszem feltöltődni, olvasni, utazni, amíg kitalálom, mi a következő lépés.

Manók a fiókból :) 

Még többet megtudhattok Kálmán Annáról a weboldalán, melyet ide kattintva érhettek el.