2017. november 21., kedd

Dániel András: A világ első kuflizenekara



Nem gondoltuk volna, hogy eljön az a nap, amikor a kuflikat ,,lecsillagozzuk'', de megtörtént. Amennyire vártuk az új könyvet, akkora csalódás lett. Az illusztrációk, az oda beszúrt megjegyzések hozták a szokásos színvonalat, de a mesékből most hiányzott az a plusz, ami miatt a kuflik kuflik. 

2017. november 12., vasárnap

A befalazott ajtó mögött - Coraline könyvajánló

Neil Gaiman történetével első körben a Coraline és a titkos ajtó c. bábfilmben találkoztam. Akkor még nem is tudtam, hogy ez a különleges mese egy könyv alapján készült, aztán persze alig vártam, hogy elolvashassam. Mégis csak most, hogy az Agave Könyveknél újra megjelent, jutottam el odáig, hogy belevessem magam.

2017. november 9., csütörtök

Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem



Nem vagyok nagy rajongója a lifteknek, de ha egy olyanba szállhatnék be, mint amilyet Dániel András teremtett, valószínűleg állandóan azt használnám. Alig várnám, hogy a falra kihelyezett, állandóan változó feliratokat olvashassam (pl. ,,A liftről mesét írni szigorúan tilos és életveszélyes!") vagy a furcsa, liftet használókkal találkozhassak (pl. Doktor Tsontfogászy Kazuárddal). 

2017. november 7., kedd

Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről - interjú Szimonidesz Hajnalkával



Egy évvel ezelőtt jelent meg Fodor Veronika ,,Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről” c. könyve, amely Anton Aulinger legendagyűjtő 12 történetét öleli fel. Anton, cserébe az utazásért és az ellátásért elmeséli a hajóslegénynek, Leopold Edelmannak és a hajó kapitányának a legendákat. Ezek nem akármilyen történetek, hiszen többek között megismerkedhetünk az élőkép vetítés, a mechanikus ember és egy különleges varázsnyomda legendájával. A kötet érdekessége, hogy minden fejezet után egy szókincstárat találunk, amely megmagyarázza a fejezetben felbukkanó kevésbé ismert szavakat, kifejezéseket. A könyvből az is kiderül, miért volt szüksége Antonnak ezekre a legendákra, és eléri-e célját az út végén.
A kötet Szimonidesz Hajnalka gyönyörű illusztrációival jelent meg, az alábbiakban vele olvashattok egy interjút.

2017. október 27., péntek

A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb - könyvajánló


Fredrik Backman kisregénye az egyik legcsodálatosabb történet, amit az utóbbi időben olvastam. (A többi pedig Az ember, akit Ove-nak hívnak, valamint A nagymamám azt üzeni, bocs, amelyek szintén Backman művei, és ezek is igazi kedvesen szomorkás, szívet melengető olvasmányok. 😊) A kötetben egy idős férfit ismerhetünk meg, akinek azzal kell szembesülnie, hogy az emlékei lassan szétgurulnak, és ezért a világa minden nap egyre kisebb és kisebb lesz.

Nagyapó azonban nem marad egyedül ebben a szűkülő térben. Noah, imádott unokája ott van vele, hogy hallgassa őt és emlékezzen helyette; valamint a fia, Ted is segít az ápolásában.

Ez a néhány oldal az élet története: amikor a halál közeledtével, egy betegség felbukkanásával a legfontosabb dolgokat veszíti el Nagyapó, amelyeket születésétől kezdve gyűjtögetett – az emlékeit. Az író igazán megrázóan adja át annak az élményét, hogy valaki így veszíti el önmaga kicsi darabkáit, és ráadásul tudatában is van annak, hogy elveszít valamit, még ha sokszor azt sem tudja, mi az. Mégis egy szép gondolatokkal és érzésekkel teli regény, mert Nagyapónak ezt nem kell egyedül átélnie, és bár a fiának és az unokájának is nehéz, igazi türelemmel és szeretettel viselik gondját neki. 


Nem kérdés, hogy ezt a regényt mindenkinek ajánlom, mert olyasmivel foglalkozik csodálatos képekkel és tanulságosan, melynek előbb-utóbb, ha nem is pontosan ilyen formában, de mindannyian részesei leszünk.
 
(Josephine Wall)
-S.Melinda-

2017. október 23., hétfő

Lesi Zoltán: Karton és Matild - A zombimentők


Nem tartozom a zombirajongók közé, így meglepő lehet, hogy mit keres ez a mesekönyv az oldalunkon,  de a kötet a moly.hu-n futó Merítés díj (ifjúsági kategória) kapcsán került a kezembe.
Sajnos a mese elolvasása után sem kerültek a zombik a kedvenceim közé, függetlenül attól, hogy a könyvben felbukkanó példányok kistermetűek és barátságosak.

2017. október 18., szerda

Kertész Erzsi: Panthera - a sorozat


Kertész Erzsi ,,Panthera'' című sorozatával egy izgalmas világot teremtett a 8-11 éves korosztálynak és nem utolsósorban a felnőtteknek. :)


Az első kötetben hat gyerek (az életkorukra nem sikerült rájönnöm) kalandjait követhetjük figyelemmel, akik egy hegymászó tanfolyam nem várt részeként hamarosan egy nem régen felfedezett állítólag lakatlan hegyen, a Pantherán találják magukat, akaratuk ellenére és lekicsinyítve. A teremnyi méretűre lezsugorított hegyről pedig csak akkor szabadulhatnak, ha teljesítik fogvatartóik követeléseit: feljegyzéseket és fotókat készítenek a hegyről, valamint értékesnek számító csendkavicsokat gyűjtenek. Mindezt azért, hogy ne a főgonoszoknak kelljen testi épségük kockáztatásával ezeket megszerezni.
A ,,Drágám, a kölykök összementek'' című filmhez hasonló megoldást (ebben a regényben Átméretezőnek nevezik a szerkezetet) leszámítva egy izgalmas, eredeti regényt vehetünk a kezünkbe.
A főszereplő hat gyerek (Kismukk, Helga, Gekkó, Noémi, Virág, Vince) között kezdetben nincs összetartás, de a regény végére barátokká válnak,  a személyiségük pozitív változásokon megy át, illetve összefognak azért, hogy túléljék a rájuk leselkedő veszélyeket. A főgonoszok (Dr. Meredek Johnny, Havasi Lavínia a.k.a. Lavina, Latrina, Larissza, valamint kutyája, Everest a.k.a. Nemerest) mellett pedig felbukkan egy idősebb, mulatságos páros, Rozi néni, a portás és Mihály, akik nélkül sokkal szegényebb lenne a történet.
A történet elbeszélője Kismukk, aki az események mellett nagyszerűen átadja a saját és a többiek személyiségét is (minden olvasó tud találni valakit, akivel azonosulhat :) ), illetve időről időre elejt némi információt a jövőre nézve, aminek az értelmét néhány oldallal később megfejthetjük.
Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a végén (majdnem) mindenki lejön a hegyről. Természetesen ezzel még nincs vége a kötetnek, hiszen az Átméretezőt túl sokan kezdik el használni... 


A történet folytatásában a gyerekek közül már csak három szerepel (Kismukk, Noémi és Vince), valamint Rozi néni és Mihály,  de cserébe megismerkedhetünk egy tucatnyi új szereplővel: szabotőrökkel, inspirátorokkal és őrzőkkel, akik a nem is annyira lakatlan Pantherán élnek, mit sem sejtve arról, hogy mi történt a hegyükkel.
A történet az első kötetben megismert művelődési ház helyett a Panthera általunk eddig nem látott részén játszódik, illetve néhány városi helyszínen. Mivel a regény egy ismeretlen világot is bemutat, ezért az elején jóval lassúbb a történet lendülete: több a magyarázat a világról és a lakóiról. A lassúbb tempó ellenére a regény nincs híján izgalmaknak, különösen, hogy szinte lehetetlennek tűnik a gyerekekre váró feladat végrehajtása. 
A történetben a barátságon kívül felmerül a ,,kiben bízhatunk'' kérdése, illetve az, hogy megéri-e csalással megszerezni azt, amit szeretnénk. Noha hiányzik Helga, Virág és Gekkó, mégis jó ötlet volt egy másik irányba elvinni a történetet: az új világgal és új szereplőkkel szerintem egy sokkal izgalmasabb folytatást kapunk az első kötethez képest.
A regényt olvasva pedig nemcsak a hegymászáshoz jöhet meg a kedvünk, hanem még akár ahhoz is, hogy egy hártyáslábú sakált akarjunk házikedvencnek. De ebbe csak akkor vágjunk bele, ha biztosítani tudjuk számára ,,a szokásos, langyos, esti gyógyteáját''. :)

https://moly.hu/konyvek/kertesz-erzsi-a-kuldetes/en-es-a-konyv/ferenczi-szilvia


(F. Sz.)